Kiskunhalas

Kiskunhalas
Forrás: WikiPédia

Kiskunhalas város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunságban, a Kiskunhalasi kistérségben.

Fekvése

Kiskunhalas a Duna–Tisza közi homokhátság legmagasabb részén fekszik. Budapesttől délre 148 km-re, Kecskeméttől 63 km-re dél-délnyugatra, Bajától 56 km-re északkeletre, Szegedtől 55 km-re nyugat-északnyugatra, Szabadkától 45 km-re északra van. Soltvadkertől 16 km található.

Közút

Az 53-as számú főúton fekszik. Baja és Szeged felől az 55-ös útról, az M5-ös autópályáról Kiskunmajsa felé is meg lehet közelíteni.

Vasút

A város fontos vasúti csomópont. Áthalad rajta a Budapest-Szabadka-Belgrád vasútvonal. Továbbá itt végződik a Kiskunfélegyházát, illetve a Baját a várossal összekötő vasútvonal is. Ezeken kívül más nagyvárosokba is indul és azokból is érkezik vonat.

Története

Mint azt a város neve is mutatja, halastó mellé települt, kezdetben mocsaras vidék volt. Újkőkori, kelta, szarmata, avar nyomokat is feltártak a régészek itt. Honfoglaló magyarok temetőjét felfedezték a Sóstó mellett. A tatárjárás pusztításai után a lakosságában megfogyatkozott Duna-Tisza közére kunok települtek.

1290-ben a nomád pásztorkodást folytató kunok kiváltságokat kaptak, s a megalakuló hét kun szék egyik törvénytartó helyévé vált. A kun Csertán nemzetség és Halas-szék központja lett. 1347-ben már utalnak rá, de Halas nevét először 1366-ban említette oklevél.1390-ben búcsújáróhely lett. 1408-ban Luxemburgi Zsigmond is járt itt. 1439-ben említették először városként a települést.

1436-ban városi szabadság birtokába jutott. 1492-ben a monda szerint itt verte szét Kinizsi Pál a legendás, de akkor már fosztogató, szétzüllött Fekete sereget.

A török hódoltság idején a krími tatárok kétszer (1566, 1596) is elpusztították Halast, bár khász városként némi mentelmet élvezett. Először a törökök telepítették újra, 1569-ben, mert szükségük volt az adófizetőkre. A város lakossága időközben reformátussá lett.

A tizenötéves háború pusztítása után 1626-ban főként Baranya vármegyeiekkel telepítették újra. 1663-ban a törökhöz igyekvő I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem itt éjszakázott. 1664-ben a debreceni kollégium alá tartozó református iskola létesült itt.

A törökök kiűzése után berendezkedő Habsburg-hatalom nemcsak a tisztán református lakosságú város egyházi ügyeit korlátozta, hanem az általa igazgatott Jászkun kerületet is. A Habsburgok 1702-ben a Német Lovagrendnek zálogosították el a Jászkun Kerületet.

1703. október 5-én a Rákóczi szabadságharc egyik legvéresebb csatája zajlott le itt. Mintegy 234 kuruc halt meg Deák Ferenc ezereskapitány vezénylete alatt, de a rác-labanc had vezére, Johann Kyba is halálos sebet kapott, így mindkét sereg elvonult a csatatérről. Ennek emlékére 200 év múlva Magyarország első köztéri kuruc szobrát állították fel a városban.

1753-ban Kiskunhalas térségében itt került sor az utolsó boszorkányégetésre.

Az elzálogosított régió 1731-től a Pesti Invalidusház birtoka lett. A jobbágysorba került jászkunok 1745-ben megszerezték a megváltakozás (redemptio) jogát, ezután tekintélyes összeg megfizetése ellenében visszanyerték kiváltságaikat és szabadságaikat.

A tanyai kirajzást elsősorban a bevándorlók kezdték meg. Ez kedvezett a kialakulóban lévő betyárvilágnak, amely a 19 század közepére, második felére érte el a tetőpontját. 1753-ig itt volt a Kiskun kerület székhelye, a kiskun kapitányok innen irányították a kerület életét. Amikor 1753-ban Félegyháza mezővárosi rangot kapott, a kapitányság oda költözött. Mária Terézia idején 60 római katolikus pásztor- és parasztcsaládot telepítettek a városba, akiknek hamarosan plébániát is emelt a királynő, ezzel a város felekezeti egysége megszűnt. A 18. század második felében érkeztek a településre görögök (balkáni népek), cigányok, zsidók, evangélikusok. A korábban színmagyar református település etnikai, vallási képe a 19. század elejére jelentősen megváltozott, illetve létszámában is jelentősen megnövekedett. Új városrészek jöttek létre, új temetőket kellett kimérni, és a földkérdés is egyre növekvő problémává vált.

Kiskunhalas az 1871-es községi törvény alapján 1872-ben rendezett tanácsú várossá alakult, majd amikor a Jászkun kerület az 1876-os megyerendezés során megszűnt, a Kiskunság nagy részével együtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része lett. Első polgármestere dr. Vári Szabó István jogász volt. A dualizmus korában tovább fejlődött és változott a település gazdasági és társadalmi képe. A kapitalista gazdálkodás vált jellemzővé, bankok, nagyvállalkozások kezdték meg működésüket. Emellett a kulturális és egyesületi élet is fellendült. A20. századra a római katolikusok váltak a legnépesebb felekezetté. Az első világháborúban nagy vérveszteséget szenvedett el a város lakossága. A két világháború között erős visszaesés, majd lassú növekedés jellemezte a várost, mely az összes többi rendezett tanácsú városhoz hasonlóan 1929-ben megyei város lett a közigazgatás országos átszervezésével összefüggésben. A második világháború során a legnagyobb veszteségeket a többszöri sorozások utáni emberveszteség, a helyi zsidók deportálása és egy részének elpusztítása, majd 1944. október 23-án a szovjet megszállás okozta a halasiaknak.

Kiskunhalas, városháza Református templom

A híres halasi csipkék, egy 1960-ban

kiadott magyar bélyegsorozaton

 
 

A 1945 után nagy kiterjedésű határában több község önállósult (1947-ben Pirtó, 1952-ben pedig Balotaszállás, Imrehegy – ez részbenKecel határából is –, Kunfehértó és Zsana), ezzel területe mintegy felére csökkent. 1972-ben korábbi pusztáinak egy részét, Bodoglárt ésTajót Kiskunmajsához csatolták, ennek eredményeképp a város területe ismét negyedével csökkent, eredeti területének alig több mint harmadára. Az 1950-es megyerendezés során az újonnan alakított Bács-Kiskun megye része, egyúttal a szintén ekkor alakítottKiskunhalasi járás székhelye lett a város. Az államosítások, a földreform, a kollektivizálás megváltoztatta a város arculatát. 1956októberében tüntetések, munkástanácsok, forradalmi bizottság létre jötte, sortűz jelezte, hogy a halasiak is elégedetlenek az addigi politikával. A forradalom és szabadságharc idején, 1956. november 1-jén itt tartottak egyedül az országban demokratikus szavazást a helyi alapszervezettel rendelkező pártok között, az FKgP 76%-os győzelme mellett.

Iparosítása az 1970-es évektől vált nagyobb arányúvá; a feldolgozóipar lett a helyi gazdaság legjelentősebb ágazata. A feltárt kőolaj- és földgázlelőhelyek szintén hozzájárultak a város fejlődéséhez.

1983 végén az egész országban megszűntek a járások, így az 1950-ben alakított Kiskunhalasi járás is.

Halas nevét világszerte ismertté tette a csipkevarrás, melynek megteremtői Dékáni Árpád és Markovits Mária voltak.

Népcsoportok

2001-ben a város lakosságának 95%-a magyar, 4%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg szlovák és német) nemzetiségűnek vallotta magát.[1]

Nevezetességei, látnivalók

  • Halasi Csipkemúzeum - A világelső brüsszeli csipke után a magyar csipkevarró asszonyok remekművei a legelismertebbek. A múzeumban élőben megtekinthető a csipkevarrás folyamata.
  • Halas Galéria - A Halas Galéria Kiskunhalas város tulajdonában levő képzőművészeti anyagok múzeumi kezelése céljából alakult 1999-ben. Diószegi Balázs és Berki Viola műveivel együtt mindösszesen 48 Munkácsy-díjas és Kossuth-díjas művész alkotásai találhatók meg a Halas Galéria mintegy 3000 műtárgya között.
  • Thorma János Múzeum
  • Sáfrik-féle szélmalom - Az 1860-as években épített szélmalmot az 1901-ben Sáfrik József szélmolnár átépítette és korszerűsítette. 1940-től takarmánydarálóként működött. A ma is működőképes ipartörténeti építmény 1964-től műemlék. (Halas Galéria [3] kezelésében)
  • Tájház - 1750 körül az Orbán és a Baki család építtette ezt a nádtetős, faoszlopos tornácú parasztházat. A Tájház olyan jellegzetes halasi gazdaház, amely megőrizte a 19. század végének, 20. század elejének halasi parasztpolgári tárgyait, bemutatja a kor életviszonyait és a városi állattartás-gazdálkodás építményeit. (Halas Galéria [3] kezelésében)
  • Végh-kúria - Az épületet Végh István nemesember építette, majd a 19. század második felében tornáccal és melléképületekkel bővült, később, a század végén újabb melléképületeket kapcsoltak hozzá. Az 1980-as évek elején az épület teljes felújításon esett át.Diószegi Balázs és Berki Viola festőművészek állandó kiállításai találhatóak benne. (Halas Galéria [3] kezelésében)
  • Búsuló kuruc szobra (1904) - Damkó József alkotása az 1703-as halasi csata kuruc halottainak emlékére, az ország első, és sokáig egyetlen köztéri kurucszobra
  • Kiskunhalasi Gyógyfürdő: Hat medencével – három nyitott és három fedett –, valamint gyógy- és wellness szolgáltatással várják a strandolókat.

Civil szervezetek

  • Boróka Civilház
  • Pásztortűz Egyesület
  • Halas Hapkido Szakosztály
  • Halasi Nemes Tanács
  • Fészekrakó Egyesület
  • Szivárvány Bábszínház Alapítvány
  • Kiskunhalasi Városvédő és Városszépítő Egyesület
  • Önkéntes Pont Kiskunhalas

Testvér- és partnervárosai

  • Románia Sepsiszentgyörgy, Románia
  • Szerbia Szabadka, Szerbia
  • Szerbia Magyarkanizsa, Szerbia
  • Németország Kronach, Németország
  • Lengyelország Nowy Sacz, Lengyelország
  •  Hódmezővásárhely, Magyarország

Elfeledett testvér- és partnervárosi kapcsolatok

  • Szlovákia Kassa, Szlovákia
  •  Rimaszombat, Szlovákia
  • Szerbia Horthyvára, Szerbia

Híres emberek

  • Itt született Kerekes Sámuel (Miskolczi Kerekes Sámuel) (Kiskunhalas, 1757 k. - Bécs, 1800. augusztus 27.) az első magyar hírlapirók egyike.
  • Itt született Bibó Gedeon (19. század) orvos
  • Itt dolgozott Édes Gergely (Madar, 1763. január 24. – Tiszatarján, 1847. október 20.) református lelkész, költő
  • Itt (is) dolgozott Karacs Teréz (Pest, 1808. április 18. – Békés, 1892. október 7.) pedagógus, író, a nőnevelés egyik úttörője.
  • Itt született Latabár Endre (Kiskunhalas, 1811. november 16. - Miskolc, 1873. július 10.) színész, rendező, színigazgató, műfordító.
  • Itt született, volt lelkész és hunyt el Szilády László (Kiskunhalas, 1812. április 15. - Kiskunhalas, 1862. június 7.) református lelkész.
  • Itt született Szuper Károly (Kiskunhalas, 1821. május 28. – Budapest, 1892. november 30.) színész, Petőfi Sándor egykori színigazgatója.
  • Itt dolgozott és hunyt el Gyárfás István (léczfalvi) (Dömös, 1822. július 17. - Kiskunhalas, 1883. július 16.) jogász, táblabíró, történész, az MTA levelező tagja.
  • Itt dolgozott, házasodott Bulcsú Károly (családi nevén Paltsó Károly) (Kassa, 1823. április 8. – Kecskemét, 1865. augusztus 29.) református lelkész, tanár, író, költő.
  • Itt született Bangó Pető (Kiskunhalas, 1824. február 3. – Arad, 1853 körül) ügyvéd, író, költő.
  • Itt született és hunyt el Vári Szabó István (Kiskunhalas, 1827. augusztus 16. – Kiskunhalas, 1906. szeptember 25.) jogász, polgármester, honvéd százados, Kossuth egyik futárja a szabadságharc idején, Kiskunhalas első polgármestere (1872-1891, 1893-1903).
  • Itt született Barina Vendel (Kuthen Vendel) (1834 – 1875) katolikus pap, költő
  • Itt született, élt és halt meg Farkas Imre (Kiskunhalas 1837. március 6. – Kiskunhalas, 1920. november 19.) országgyűlési képviselő, orvos, gimnáziumi igazgató
  • Itt született Brázay (Brazovics) Kálmán (pellérdi) (1839 - 1925) kereskedő, a sósborszesz hazai elterjesztője.
  • Itt tanult Szilády János (1839-1889), református lelkész
  • Itt született 1857-ben és 1932-ben Kecskeméten halt meg Füvessy Imre országos hírű rendőrnyomozó, h. rendőrfőkapitány.
  • Itt született Zseny József (1860 - 1931) jogász, Pest vármegye aljegyzője, Országos Rákóczi Szövetség egyik alapítója.
  • Itt élt 1863-tól és 1922. március 20-án itt halt meg Szilády Áron nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus
  • Itt élt és dolgozott Thury József (Makád, 1861. december 25. – Szabadka, 1906. május 22.) magyar nyelvész, turkológus.
  • Itt született Thorma János (1870-1937) festőművész, a Nagybányai festőiskola alapítója.
  • Itt született Kadosa Marcell ˙(1874. április 7.) ügyvéd, újságíró, író.
  • Itt élt Nagy Szeder István, id. (Kiskunhalas, 1876. szeptember 8. – Kiskunhalas, 1936. október 18.) építész, helytörténész
  • Itt született Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. március 27. – Párizs, 1947. november 7.) szociáldemokrata politikus, a magyar Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, Peidl-kormány közoktatásügyi minisztere
  • Itt tanult, gyűjtött zalai Szalay László (1879 – 1944) író, szerkesztő.
  • Itt született és hunyt el Nagy Czirok László (1883 – 1970) néprajzkutató
  • Itt élt és dolgozott Halasy Nagy József (1885 - 1976) filozófus, egyetemi tanár.
  • Itt született 1886-ban dr. Balla Antal történész, újságíró, szerkesztő, MTA levelező tag, egyetemi oktató, politikus, kisgazda nemzetgyűlési képviselő, tájékoztatásügyi miniszter
  • Itt dolgozott és hunyt el Dr. Monszpart László (1890 – 1955) sebészorvos, kórházigazgató.
  • Itt (is) dolgozott, hunyt el Zsigray Julianna (Törökszentmiklós, 1903. február 15.– Kiskunhalas, 1987. február 21.) író, költő.
  • Itt élt Nagy Szeder István, ifj. (Kiskunhalas, 1907. március 8.- Kiskunhalas, 1994. július 26.) építészmérnök, politikus, helytörténész
  • Itt élt és halt meg Diószegi Balázs (1914 – 1999) festőművész.
  • Itt született Kannás Alajos (1926 -1999) pszichológus, író, költő.
  • Itt született Henni Géza (1926. november 6.-) válogatott labdarúgó, kapus, edző.
  • Itt született 1928. május 3–án Bundzsák Dezső magyar válogatott labdarúgó, edző.
  • Itt született Berki Viola (Kiskunhalas, 1932. május 5. - Budapest, 2001. március 26.) festő, grafikus
  • Itt született 1948-ban Zelei Miklós költő, író, újságíró
  • Itt született 1971-ben Miklósa Erika világszerte ismert operaénekesnő, aki a város díszpolgára .
  • Itt született 1988. december 29-én Szávay Ágnes teniszező.
  • Itt született 1986. január 30-án Tápai Szabina kézilabdázó