Bácska népessége

A török elől menekülő délszláv népcsoportok (szerbek, bunyevácok, sokácok) a 15. században kezdtek beszivárogni Bácska területére. A legnagyobb szerb beköltözés 1691-ben történt, a levert törökellenes felkelés után, Csernovics pátriárka vezetésével. Magyar lakossága a 16. század elejétől folytonosan pusztult vagy északra vándorolt és Buda elestétől (1541) a zentai csatáig (1697) tartó hódoltság ideje alatt majdnem teljesen eltűnt a tájról.

A 18. sz. elején némely keleti és déli területeinek kivételével (Tiszai Kamarakerület, Csajkás kerület) visszaállították a két régi vármegyét, de 1802-ben összevonták Bács-Bodrog megyévé. A gyér délszláv lakosságú területre 1733-tól indult meg a magyar lakosság beköltözése, Jankovácra (későbbi Jánoshalma) r. k. magyar telepesek érkeztek. A következő évtizedekben Bezdánra Somogyból és Zalából (1743), Pakára, Strebácra, Bezdánra Tolnából, Baranyából, Somogyból és Veszprém megyéből (1749) költöztek be magyarok. Jászsági telepesek duzzasztották föl a kelet-bácskai helységeket: Magyarkanizsa (1750), Zenta (1755), Ada (1760), Óverbász (1767). 1750-ben népesült be Topolya, 1756-ban dunántúli római katolikus magyarokból Újdoroszló, 1767-ben Petroveszelő (Péterréve).

II. József türelmi rendelete után az addig településben korlátozott ref. magyarok is hoztak létre falvakat. 1785-1786-ban népesült be Feketehegy (Kunhegyes, Tiszabura), Ómoravica vagy Bácskossuthfalva (Karcag, Kunmadaras, Jászkisér), illetve Kishegyes (Békésszentandrás). Pacsérra tiszántúli (Törökszentmiklós, Kenderes, Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr, Körösladány), kiskunsági (Kunszentmiklós, Szabadszállás, Izsák, Bugyi) és dunántúli ref.-ok (Seregélyes, Nagydorog, Fadd) telepedtek le.

Az utolsó nagyobb magyar telepítések Temerin (1783 Pest, Heves, Nógrád megyeiekből), Mohol (1805) és Rácsföldvár (1806) voltak.

A nagyobb helységek a 18-19. század folyamán számos kisebb községet népesítettek be. A 18. században nagyszámú német telepes is beköltözött, elsősorban Bácska nyugati és középső területein alapítottak falvakat. Ebben az időben keletkeztek a Bácskában szlovákok és ukránok (ruszinok) szigetszerű telepei is. 1849-1860 között Bács-Bodrog megyét a szomszédos bánsági megyékkel, kamarai kerületekkel és határőrvidékekkel Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven külön közigazgatási egységgé szervezték és közvetlenül Bécsből kormányozták.

1918 után e területnek a szerb királysághoz került részén, Vajdaság névvel tartományt alakítottak. 1920-1940 között Jugoszlávia déli vidékeiről nagyszámú telepes vándorolt be a Bácskába. Ezeknek a helyére telepítette 1941-ben a magyar kormány a Bukovinából útra kelt székelyeket, akik viszont 1944-ben a Dunántúlra menekültek.

Népességváltozások
1869: 518.110 fő
1880: 549.696 fő
1890: 621.960 fő
1900: 665.310 fő

1910-es népszámlálás idején Bácska népességének 704.563 lakosa volt. Ebből 43,2%-a magyar (310.490 fő), 22,5%-a német és csupán 28,1%-a délszláv.

A magyarok száma 1910–1921 között 303.171 főről 260.998 főre csökkent.

Dél-Bácska

2002-ben Bácska szerbiai részén 1.022.524 személy élt, ennek 54,74% szerb, 21,70% magyar, 24,66%-a pedig szlovák, bunyevác, sokác, cigány és német nemzetiségűnek vallotta magát.